Július 15-21. került megrendezésre egy pályázat keretében a várva várt Dicsőítő Zenetábor.

A programra Magyarországról és Romániából érkezett 25-25 fiatal. Így a zene és ének mellett a csapatépítés is jelentős szerepet kapott. A színvonalas próbákat strandolás, kalandpark, paintball, vagy éppen gokartozás követte. Bár fizikailag elfáradtunk, a reggeli áhítattal kezdődő és sokszor késő éjjel végződő egész napos dicsőítés, leírhatatlan lelki erőt adott. Napról napra éreztük, ahogy lelkileg töltődünk, és egyre több élménnyel gazdagodunk újonnan szerzett barátainkkal. Az esti csendességek segítettek még közelebb kerülni Istenhez, és természetesen egymáshoz. A közösség egy nagy családdá formálódott. A légkör és a hangulat jobb már talán nem is lehetett volna. Esténként pedig felejthetetlen társasjátékozás és beszélgetések mélyítették a már így is szoros kapcsolatokat. Így az összhang és a lelkület már megvolt a zenei tudás mellett, mely a péntek esti főpróbán mutatkozott meg és bontakozott ki igazán. Bár a program szervezésénél és előkészületeinél még voltak kétségek, a tábor végére sokan mondták, hogy kellemesen csalódtak, sőt, az egyik legjobb tábor volt, amin valaha részt vettek. Személy szerint nekem valóban ez a tábor áll az első helyen.
Ez az alkalom, megmutatta, hogy mindegy honnan jövünk, mihez értünk, ha tiszta szívből együtt dicsérjük az Urat, akkor egy olyan közösség tud formálódni, mely igazi fény lehet ebben a sötét világban.
Októbertől decemberig nyolc koncertre kerül sor, melyből négy Magyarországon és négy Romániában lesz megtartva.
Tehát a tábor még közel sem ért véget, hiszen még óriási feladat áll előttünk, ami nem más, mint minél több embernek méltón bemutatni az Urat.
Szeretettel várunk mindenkit ezekre az alkalmakra, ahol megoszthatjuk veletek annak az Istennek a szeretetét, akit mi dicsőítünk.

Tóth Bence

Az elmúlt egy két évben nagyon megszerettem az olyan dicsőítéseket ahol egy nagy kórus zenekarral együtt dolgozva énekel Istennek. Otthon sokat hallgattam ilyen zenéket és láttam a videókban youtube-n hogy milyen vagány az, ahogy annyi ember egy színpadon Istent dicsőíti és ez mindig nagy csodálkozással és áhítattal töltött el, de soha, még a legmerészebb álmaimban sem reméltem volna, hogy valamikor egy ilyennek én is részese lehetek. Most pont ez kezdett megvalósulni: rengeteg Istent szerető ember fogott össze és egymást támogatva, tanítva kezdtünk dolgozni azon, hogy egy színvonalas repertoárt készítsünk elő az ősszel kezdődő koncert sorozatra. Mint derült égből villámcsapás jött a lehetőség, amikor megkérdezték tőlünk, hogy tudnánk-e csatlakozni ehhez a programhoz, az anyagiakra egy pályázatból kaptunk támogatást, ezért teljesen ingyenes is volt és ez óriási segítség volt, hisz egy ilyen tábort összehozni, mint amilyen ez volt nagyon sokba kerül. Istennek vagyunk hálásak, hogy elültette a gondolatot a szervezők szívében, és hogy segítette őket a pályázat előkészítésében.

Nyírbátorban gyűltünk össze és a helyi református gyülekezettel karöltve elkezdtünk dolgozni, ők voltak a házigazdáink és nagyon  nagy szeretettel fogadtak bennünket. 

Velük együtt rengeteg munkát fektettünk bele, nagyon sokat imádkoztunk és egymással is sokat beszélgettünk, rengeteg színes programon vettünk részt és egy hét alatt sikerült is összeállítani a programot. Intenzív próbálással kezdtünk, amit pihenésképpen egy városnézéssel szakítottunk meg és egy fagyival lehűtöttük magunkat, de a hét többi napján is volt alkalmunk a pihenésre és a csapat összerázására, hiszen voltunk kalandparkban, ahol több embernek is sikerült leküzdeni a félelmeit. Az egyik nap gokartozni is voltunk, ahol szebbnél szebb előzéseket és mutatványosabbnál mutatványosabb csúszásokat láthattunk egymástól, ezen kívül volt alkalmunk paintballozni és fürdőzni is. Péntek estére sikerült összeállítani körülbelül a repertoárt és ezt egy nyílt próbán be is mutattuk a gyülekezetnek.

Már csak azért is izgalmas volt számunkra, hogy hogy fog sikerülni, mert három különböző dicsőítő csapat tagjaiból gyűlt össze a zenekar és ilyenkor mindig kérdéses, hogy hogy fog menni az együttműködés, hisz annyi eltérő embernek nehéz lehet összecsiszolódni ilyen rövid idő alatt… legalábbis ezt gondoltuk mi, de hála Istennek hamar összeszoktunk és nagyon jól tudtunk együttműködni, a kórus is hamar megtanulta az énekeket, pedig nekik is nehéz dolguk volt, hisz ezelőtt sokan nem is ismerték egymást és az énekeket se, már pedig így nehéz felszabadultan énekelni.

Rengeteget fejlődhetett mindenkinek a zenei tudása a tapasztaltabbak tanácsait meghallgatva és lelkiekben is sokat fejlődtünk a reggeli áhítatok és az esti kiscsoportos beszélgetések közben.

Visszatekintve nagyon  hálásak vagyunk mindenért Istennek, hisz a lehetetlen valósult meg az Ő kegyelméből. Már alig várjuk, hogy megkezdődjenek a koncertek és ezeken keresztül is bizonyságot tehessünk az embereknek. Továbbra is imádkozzunk ezekért az alkalmakért.

Köszönet még egyszer a vendéglátásért a nyírbátori gyülekezetnek! 

Sajó Bence