Egyházmegyei Ifjúsági Tábor
2018. 
július 29-től augusztus 3-ig került megrendezésre az első Nyírségi Református Ifjúsági Tábor, Hercegkúton. A nyírbátori ifiből öten vettünk részt, plusz felnőtt kísérőink Fazakas Eszter tiszteletes asszony és Fazakas Ferenc tiszteletes úr voltak.
A tábor jelmondata az „Indulás” volt. Ez a jelmondat, az ott töltött hetünkre végig hatással volt. Az indulást érthetjük szó szerint, mivel ez volt az első ilyen tábor, de elindultunk egy lelki úton is, mely Jézus felé vezet. Az öt nap alatt minden napra érdekes programokat szerveztek számunkra. A napunk reggeli áhítattal és énekléssel kezdődött, megreggeliztünk, majd a korosztályonkénti kiscsoportos beszélgetések következtek. A finom ebéd elfogyasztása után különböző műhelyfoglalkozásokon vehettünk részt. Mindenki érdeklődésének megfelelően választhatott, ezután kaptunk egy kis szabadidőt is. Minden nap vacsora után esti vendég érkezett a táborba. Az első vendég egy látássérült férfi volt, aki egyáltalán nem látott. Minden esti vendég elmondta, hogy hogyan tért meg, találta meg az Istenhez vezető utat. Ezeket a történeteket, életutakat mindenki csendben, figyelemmel hallgatta. Számomra az első esti vendég, egy vak férfi életútja érintett meg. Ő úgy érzi ennek ellenére is teljes életet él, presbiterként van jelen, és így tevékenykedik gyülekezetében. Az estét közös áhítat zárta. Ezután már csak a zsíros kenyér parti következett. A lelki feltöltődés mellett gyalogtúrákon is részt vettünk, melyeken új élményekkel gazdagodtunk. Nekem a Tengerszemhez vezető túra tetszett.
A hét során sok új éneket tanultunk és számos új barátot szereztünk, reméljük jövőre is megrendezésre kerül ez a tábor és találkozhatunk.
Nagy-Szalontay Zsófia
Fábián Eszter vagyok a Nyírbátori Gyülekezet gyakornoka. De ez csak a munkám. Az, hogy ki vagyok egy elég nehéz kérdés. Milyen ember vagyok? Erről Pintér Béla Ki vagyok én c. száma jut az eszembe. Az vagyok… Az vagyok, aki szeret élni. Erőteljes, dinamikus, általában mosolygós. Az vagyok, aki teljes erőbedobással él. Az, aki pont annyira lelkesen éli meg az örömteli pillanatokat, mint amennyire le tudja törni a nehézség. Az vagyok, aki kihasználja a lehetőséget, mindenbe bedobja magát, mindent elvállal, sokszor túlvállal. Szeretem kimaxolni a lehetőségeket. Pont annyira vetem bele magam a munkába, mint a pihenésbe. Az vagyok, aki szeret rácsodálkozni a világra, aki szeret rácsodálkozni az emberekre és szeret rácsodálkozni az Istenre. Az vagyok, aki nem szégyell Istennel vitázni. ha szükségét látja. Az vagyok, aki nem sajnálja az időt ugyanennek az Istennek a dicsőítésére sem. Az vagyok, aki a hitét legjobban a közösségben és az éneklésben tudja megélni és átélni. Nem szeretek egyedül lenni, de nagyon szeretem a jó beszélgetéseket. Az vagyok, aki dolgozik, tanul, olvas, takarít, pihen. És teszi mindezt úgy, hogy egy perc se teljen el úgy, hogy azt ne élte volna meg és élvezte volna. Mindeközben pedig próbálok hálás lenni ezért az időért.
2018. június 23-án (szombaton) Nőszövetségünk autóbuszos kirándulást szervezett Magyarország legészakkeletibb, történelmi emlékhelyekben gazdag vidékére: a haza nagyjainak Móricz és Kölcsey szülő- és sírhelyére.
Tovább folytatva utunkat a Túristvándi Vizimalom következett. Itt az üzemeltető, Pogány Károly készségesen mutatta be a többszáz éves régi kincset. Beindította a hatalmas kerekeket, a forgó lapátokkal, amit a Túr vize hajt. Szekerekben hozták ide a búzát a szatmári parasztemberek őrlésre.
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen.” (1Thesz 5,23)
Május utolsó vasárnapján hősök napi megemlékezéssel egybekötött ünnepi istentiszteleten vettek részt a Báthory Anna Református Általános Iskola tanulói. Az istentisztelet első részében az igehirdetés alkalmával Fazakas Eszter iskolalelkész az ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan bibliai hősökről beszélt és azokról a hétköznapi emberekről, akik a mindennapokban hajtanak végre figyelemreméltó tetteket sokszor nehéz körülmények között is. Ezt követően az első és az ötödik osztályosok szolgáltak színvonalas műsorukkal.
függetlenségéért és fennmaradásáért.
Áldozócsütörtök ősi magyar szó, amely arra utal, hogy régen e napon volt a gyermekek első úrvacsorája, „áldozása”, a húsvéti ünnepkör záró alkalma – Jézus mennybemenetelének ünnepe.
minden úgy történt, ahogy Isten kijelentette. Így mi is bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei valóra válnak.
séges út alatti csermelynek köszönhetően. Viszont ez a kisebb patak, a csobogásával fantasztikus hangulatot adott utunknak. Visszafele megálltunk egy vízesésnél, ami közvetlenül a Sebes-Körös mellett van. Káprázatos volt a kilátás, és miközben fotózkodtunk egy kajakos csapattal is találkoztunk.
t még megnéztük a helyi víztározót. Szép látvány volt, bár egy kisebb nehézséget okozott az árkon való átjutás.
odik alkalommal került sor az Ifjúsági Istentisztelet megrendezésére a Nyírbátori Református Gyülekezeti Teremben. Az Istentisztelet „Véletlenül VAGY Teremtve?” címmel lett hirdetve az az előtti hetekben. A címet részletesebben az esemény főelőadója Fazakas Eszter nagytiszteletű asszony fejtette ki nekünk bővebben. A kérdést kétféle képpen értelmezhetjük méghozzá, hogy mi, emberek véletlenül vagyunk-e teremtve vagy pedig bármi a Földön véletlenül jött létre vagy Isten által teremtve lett. A bemutató során Charles Darwinról angol természettudósról és evolúciós elméletéről is hallottunk és annak megcáfolásáról. Nem véletlenül jött létre a világ és nem véletlenül, csak úgy céltalanul lettünk mindannyian ilyen egyedinek teremtve. Istennek terve van velünk, terve van a világgal. Nem tudhatjuk, hogy mit akar tőlünk Isten, de valamit biztosan. Nem kell extrém dolgokra gondolnunk. Hisszük, hogy Isten minden embert arra hív, amire alkalmassá teszi. Az is egészen biztos, hogy Ő szelíden hívogatni fog minket a szolgálatába.
