Pedagógus Bibliakör
Pedagógus bibliakör
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)
Nem könnyű ma pedagógusnak lenni! A munkahelyi elvárások és szakmai kihívások leterhelnek bennünket. Sokszor mindenhol keressük a felüdülést, megértést, útmutatást, csak ott nem, ahonnan meg is kaphatnánk. Ezért nagy lelkesedéssel fogadtuk 2018. márciusában Fazakas Ferenc Sándor Tiszteletes Úr bejelentését, hogy gyülekezetünkben Pedagógus Bibliakör indul a városunkban lakó óvodapedagógusok és tanárok részére. Miden hónap 3. hétfőjén, 8-10 fővel rendszeresen találkoztunk a gyülekezeti teremben. Tiszteletes Úr kezdő áhítata, imádsága után az „Áld, lelkem Istened!” c. énekeskönyvből közkívánatra választottunk énekeket, melyeket Fazakas Eszter Református Iskolánk lelkésznője zongorán kísért, áldott hangjával lelkeket ébresztett fel.
Témáink voltak: Létezik-e számomra Isten? Mikor és hogyan találkoztam az első Isteni élménnyel? A hétköznapokban hogyan tudom a hitemet közvetíteni, átadni? Kicsoda nekem Jézus?
A résztvevők többsége őszinte szívvel mesélte el Istenhez fűződő kapcsolatát, tapasztalatát. A felmerülő hitbéli kérdéseinkre mindhárom lelkészünktől (Németh Nikoletta lelkipásztor is körünkben ült), igével alátámasztva, megerősítő, útmutató válaszokat kaptunk. Az interaktív játékok még színesebbé tették alkalmainkat. Véleményem, hogy a Szentlélek köztünk volt, hiszen egy új közösségben olyanok is el merték mondani a legmélyebb, legbensőbb Isteni élményeiket, akik eddig nem tudtak megnyílni, imádkozni mások előtt. Köszönjük, hogy a mindennapi nehézségek, próbák közepette feltöltődhettünk!
Reménységünk szerint ősztől a Bibliakörünk létszámában is gyarapodni fog és lelkiekben is gazdagodni! Isten áldását kívánom Mindnyájunkra, krisztusi szeretettel a következő igével: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat!” (Jakab 1,2)
Dr. Báthori Gáborné Irénke
Fábián Eszter vagyok a Nyírbátori Gyülekezet gyakornoka. De ez csak a munkám. Az, hogy ki vagyok egy elég nehéz kérdés. Milyen ember vagyok? Erről Pintér Béla Ki vagyok én c. száma jut az eszembe. Az vagyok… Az vagyok, aki szeret élni. Erőteljes, dinamikus, általában mosolygós. Az vagyok, aki teljes erőbedobással él. Az, aki pont annyira lelkesen éli meg az örömteli pillanatokat, mint amennyire le tudja törni a nehézség. Az vagyok, aki kihasználja a lehetőséget, mindenbe bedobja magát, mindent elvállal, sokszor túlvállal. Szeretem kimaxolni a lehetőségeket. Pont annyira vetem bele magam a munkába, mint a pihenésbe. Az vagyok, aki szeret rácsodálkozni a világra, aki szeret rácsodálkozni az emberekre és szeret rácsodálkozni az Istenre. Az vagyok, aki nem szégyell Istennel vitázni. ha szükségét látja. Az vagyok, aki nem sajnálja az időt ugyanennek az Istennek a dicsőítésére sem. Az vagyok, aki a hitét legjobban a közösségben és az éneklésben tudja megélni és átélni. Nem szeretek egyedül lenni, de nagyon szeretem a jó beszélgetéseket. Az vagyok, aki dolgozik, tanul, olvas, takarít, pihen. És teszi mindezt úgy, hogy egy perc se teljen el úgy, hogy azt ne élte volna meg és élvezte volna. Mindeközben pedig próbálok hálás lenni ezért az időért.
2018. június 23-án (szombaton) Nőszövetségünk autóbuszos kirándulást szervezett Magyarország legészakkeletibb, történelmi emlékhelyekben gazdag vidékére: a haza nagyjainak Móricz és Kölcsey szülő- és sírhelyére.
Tovább folytatva utunkat a Túristvándi Vizimalom következett. Itt az üzemeltető, Pogány Károly készségesen mutatta be a többszáz éves régi kincset. Beindította a hatalmas kerekeket, a forgó lapátokkal, amit a Túr vize hajt. Szekerekben hozták ide a búzát a szatmári parasztemberek őrlésre.
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen.” (1Thesz 5,23)