Elindult az újabb tanítási év

A tanév kezdete minden évben az előző időszak lezárását és az új kihívásokat, feladatokat jelenti. A Báthory Anna Református Általános Iskolában tartalmas időszakot, eredményes tanévet zártunk le és lelkesen készülünk az újabb teendőkre. Az előző esztendő kiemelt tanév volt iskolánknak, hiszen a Reformáció 500 éves évfordulója megannyi kiváló kulturális eseményt kínált tanulóinknak. Minőségi programokkal emlékeztünk meg a jubileumi évről. A témahetek „izgalmas utazásra” invitálták iskolánk közösségét. Az év végén pedig a legjobban teljesítő két osztályunk jutalmaként vizsolyi kiránduláson járt, ahol megtekintették a legrégibb fennmaradt és ma is használt teljes, magyar nyelvre  lefordított Bibliát. A nyári szünet ellenére sem zárultak be iskolánk kapui. Több héten át változatos nyári táborokat kínáltunk és szerveztünk tanulóinknak, melynek kivitelezésében dolgozóink tevékenykedtek. Igyekszünk iskolánkat folyamatosan szépíteni, illetve szebb, modernebb környezetet teremteni az idejáró gyermekeknek, hogy egy hangulatos légkörben kezdhessék meg ismét az új tanévet.

Büszkék vagyunk arra, hogy intézményük folyamatosan fejlődik. Megyénkben szinte elsőként vehettük birtokba digitális termünket, melyre sokat alapozunk és a XXI. századi elvárásoknak megfelelően számos módszertani és fejlesztő programot építünk. Tanítványaink és kollégáink örömmel használják a digitális világ gazdag tárházát. Az új módszertani kultúrának is bölcsője lett, ami mozgósítja a kreativitást és a képzeletet. Rendkívül fontos, hogy bármelyik tantárgy jól hasznosíthatja az új lehetőségeket, sőt nem utolsó sorban a gyermekek otthoni számítógép-használatára is kedvező az itt folyó munka, amely nagyobb sikerélményhez juttatja a tanulókat. Ezt a lehetőséget kívánjuk megalapozni és tovább erősíteni az új tanévben is már az 1. osztályosaink körében. Iskolánk két Digitális Okosjátékot vásárolt és a legkisebbek tantermében helyeztünk el. A DIOO egy új, innovatív, magyar képességfejlesztő eszköz. Nem egy klasszikus számítógép.  A pedagógusok munkáját támogatja, másrészt élményt nyújt a gyermekeknek, a szülőknek egyaránt. Számunkra fontos a játszva tanulás és ez játék közben is fejleszt, képességet növel és leköveti a fejlődés különböző fázisait. Így az esetlegesen felmerülő gyengeségeket hamar korrigálni lehet, illetve az is gyorsan kiderül, ha a gyermek valamiben átlagon felül teljesít. Az „OkosJáték” valójában egy olyan érintőképernyős digitális komplex rendszer, amely a gyermekek digitális ismereteit erősíti, széleskörű, versenyképes tudást biztosít.

Az idén 55 kisdiák kezdte meg intézményünkben az első osztályt. Bízom benne, hogy büszke „refis” diákok lesznek és kívánom, hogy érezzék nagyon jól magukat a családias közösségünkben. A legkisebbjeink a Digitális OkosJáték mellett szakköröket is választhatnak, két idegen nyelv (angol és német) közül. A megújult honlapunkat pedig folyamatosan frissítjük és hasznos információkkal segítjük a szülőket és diákjainkat.

Kollégáimmal együtt arra törekszünk, hogy biztos és alkalmazható alapismereteket nyújtsunk tanulóinknak. Magas színvonalon végzett szakmai munkával, a keresztyén értékekkel kiegészítve a képességüknek és igényüknek megfelelő tudást adjunk. Támogatjuk őket abban is, hogy az év folyamán is minél többen érjenek el sikereket tanulmányaikban. Az iskola alapvetően a tanulásról szól, de fontos, hogy élményeket is adjon, hiszen ezek azok, amelyek a növendékeink összetartozását is erősítik.

Sivadóné Cselenyák Dóra

intézményvezető

Bemutatkozik Tomes Attila

Áldás, Békesség, kedves Testvérek!

Tomes Attila a nevem, misszionárius vagyok. Négygyermekes család legkisebb gyermekeként láttam meg a napvilágot a nagy Szovjetunió Nevetlenfalu községében 1977 márciusában. Édesanyám és édesapám mindketten dolgos emberek voltak. Két bátyám és egy nővérem van. Szüleim leánygyermeket vártak. Azt gondolták, hogy így lesz párban a család: apa, anya, két fiú, két lány. De Istennek más terve volt. Erzsébet helyet (így hívtak volna, ha lány lettem volna), megszülettem én és az Attila nevet kaptam. 6 éves koromig nagymamám nevelt, aki imádságában mindig úgy imádkozott értem: „Bárcsak egy kis Sámuel lehetne, aki hallgat az Úr tanácsára”. Nagyon sok mindent köszönhetek neki: olyan neveltetést kaptam tőle, amit nem sokan mondhatnak magukénak. A kommunizmus idejében Kárpátalján nem volt szabad a vallásukat gyakorolni az embereknek. Ők mégis – összefogva idősebb nyugdíjas asszonyokkal -, heti rendszerességgel házankét bibliaórát tartottak. Emlékszem a sötétítő függöny be volt húzva, hogy kintről ne lássák, hogy mi folyik a szobában, halkan énekeltek, de annál nagyobb hittel. Ez a hit rám, gyermekre is már nagy hatással volt.

1991-ben 14 éves voltam, amikor a Szovjetunió széthullott. Ez volt az az időszak, amikor sok templomot, amelyet azelőtt sok-sok évvel bezártak, most ismét megnyitottak. Ebben az évben volt lehetőségem részt venni egy keresztyén ifjúsági táborban, Tiszanagyfaluban. ifj. Zimányi József vezetésével. Egy kérdés volt, ami meghatározta az egész hetet: MI AKADÁLYOZ ABBAN, HOGY ISTENNEK SZOLGÁLJ? Péntek este a záró evangelizáción be kellett ismernem, hogy ÉN saját magam vagyok az akadály, az ÉN bűneim nem engedik, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ott azon az estén Krisztushoz fordultam, letettem bűneimet a kezébe és átadtam életem Krisztusnak, hogy többé ne Én legyek, hanem Ő legyen az életem irányítója. Erre a hétre elkísért bennünket a gyülekezetünk gondnoka is. Nagyon sokat köszönhetek neki a további lelki növekedésemben. Megalakult az ifjúsági csoport, konfirmálhattam, s az iskolai tanítás után együtt dolgozhattam vele, mint asztalos segéd. Ő rengeteg keresztyén könyvet szerzett be Magyarországról, amit céltudatosan nekem is továbbadott olvasni. Majdnem minden könyv misszióról, misszionáriusok életéről szólt. Nagyon sokáig forgott bennem a gondolat: Misszionárius szeretnék lenni és Isten igéjét szeretném hirdetni Afrikában.

1993-ban 16 évesen elveszítettem édesapámat, 59 éves volt. Gyorsan fel kellett nőnöm. Férfivá kellett válnom, segítenem édesanyámnak mindenben.

1994-ben nagy meglepetésemre a Kárpátaljai Református Egyház közösen a Hollandiai Református Egyházzal, Misszionárius Képzőt indított Kárpátalján. Mintha az álmom vált volna valóra, én is jelentkeztem. Istennek egy csodálatos kegyelme volt, hogy én is bekerültem ebbe a képzésbe. Nem Afrika volt az úti cél, hanem a volt Szovjetunió, de nem számított, mert misszionárius lehetek.

Itt ismertem meg feleségemet, Líviát, akivel 3 éven keresztül együtt tanultunk. Úgy gondoltam, hogy nem lehet annál nagyobb ajándék, mint az, ha az embernek a felesége is misszionárius. Ugyanabban a hajóban evezünk, egy a célunk, Isten országát hirdetni. Ezért nem is vártam sokat, 1996-ban megkértem a kezét és még ebben az évben, szeptember 14-én összeházasodtunk.

1997-ben a Missziós képezés befejezése után a Munkácsi Református gyülekezetbe helyeztek minket. Itt született meg legidősebb leányunk, Mirjám.  Egy fél éves szolgálat után az Úr a Romák felé fordította a figyelmemet. Így 1998-ban kezdtem el a cigánymissziót. Gyülekezet alakult, templomot építettünk és Isten kegyelméből 2005-ig szolgálhattam közöttük. Közben még két leánygyermekünk született: Debóra és Lea.

2005-től Isten egy új ajtót nyitott szolgálatunkban. A Kárpátaljai Református Egyház által akkor megvásárolt hatalmas épületben, Csonkapapiban létrejött egy Cigánymissziós Tanulmányi Központ. Benne voltam a cigánymisszió vérkeringésében. Az igazi misszió ekkor indult. Kb. 10 év alatt 15 Roma gyülekezet alakult, óvodákat és elemi iskolákat indítottunk több Istennek hű szolgatárssal együtt.

2017-ig feleségemmel együtt szolgáltunk a Központban, ahol nyári táborokat szerveztünk a gyülekeztek és iskolák gyermekei számára, év közben pedig azoknak a munkatársaknak szerveztünk találkozókat, tovább képzéseket, konferenciákat, akik a gyülekezetben vagy iskolában, óvodában dolgoztak. Nagyon jól éreztük magunkat a szolgálatban. és a gyermekeink is segítettek mindenben. Istennek mégis más terve volt az életünkkel. Úgy alakította a dolgokat, hogy most itt Nyírbátorban szeretne bennünket látni feleségemmel és gyermekeinkkel. Semmi mást nem szeretnénk itt sem, mint Kárpátalján: Megmaradni Isten útján és hirdetni az evangéliumot függetlenül attól, hogy kinek milyen a nemzetisége, vagy milyen a bőre színe.

Isten nem személyválogató, ezért mi sem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el mindenkinek a jó hírt: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16

Ezzel az örömhírrel kívánok a testvéreknek: áldást, békességet.

Tisztelettel:

Tomes Attila

Gitártábor Berekfürdőn

Gitártábor

Augusztus közepén került megrendezésre a Nyírségi Református Egyházmegye Gitártábora, ahova Nyírbátorból 4-en döntöttünk úgy, hogy el akarjuk sajátítani a gitározás alapjait. Izgatottan álltunk a Berekfürdői szállás kapujában hangszereinkkel a kezünkben, mivel ilyen fajta táborban még egyikünk sem vett részt. Felosztottak minket a gitártudásunk szerint csoportokra, és ezekben a csoportokban zajlottak az órák. Egy napunk 1 óra gitártanulásból, játékokkal, délutáni fürdőzéssel, és áhítatokkal telt. Viszont több nap is úgy döntöttünk, hogy délután a táborban maradunk és közösen mélyítjük el az órákon szerzett tudásunkat. Több dalt megtanultunk és közösen énekeltünk, zenéltünk a megye különböző pontjáról érkezett kortársainkkal. Esténként pedig filmet néztünk, tábortűz mellé ültünk, csillagokat néztünk és beszélgettünk. De elsétáltunk egy közeli tóhoz is és a várost is megnézhettük. Utolsó nap „ki mit tud” keretein belül mindenki előadhatott csoportosan vagy egyedül valamilyen produkciót amiknek zöme zenei előadás volt. Este pedig közösen a tűzhöz telepedtünk és elénekeltük a kedvenc dalainkat. Utolsó nap feltöltődve búcsúztunk el a helytől és mindenkitől, akivel barátságot köthettünk és megismerhettünk. Azóta pedig közösen várjuk a jövő évi 10. tábor eljövetelét!

Ladányi-Pára Zsuzsanna

 

Egyházmegyei Ifjúsági Tábor

2018. július 29-től augusztus 3-ig került megrendezésre az első Nyírségi Református Ifjúsági Tábor, Hercegkúton. A nyírbátori ifiből öten vettünk részt, plusz felnőtt kísérőink Fazakas Eszter tiszteletes asszony és Fazakas Ferenc tiszteletes úr voltak.

A tábor jelmondata az “Indulás” volt. Ez a jelmondat, az ott töltött hetünkre végig hatással volt. Az indulást érthetjük szó szerint, mivel ez volt az első ilyen tábor, de elindultunk egy lelki úton is, mely Jézus felé vezet. Az öt nap alatt minden napra érdekes programokat szerveztek számunkra. A napunk reggeli áhítattal és énekléssel kezdődött, megreggeliztünk, majd a korosztályonkénti kiscsoportos beszélgetések következtek. A finom ebéd elfogyasztása után különböző műhelyfoglalkozásokon vehettünk részt. Mindenki érdeklődésének megfelelően választhatott, ezután kaptunk egy kis szabadidőt is. Minden nap vacsora után esti vendég érkezett a táborba. Az első vendég egy látássérült férfi volt, aki egyáltalán nem látott. Minden esti vendég elmondta, hogy hogyan tért meg, találta meg az Istenhez vezető utat. Ezeket a történeteket, életutakat mindenki csendben, figyelemmel hallgatta. Számomra az első esti vendég, egy vak férfi életútja érintett meg. Ő úgy érzi ennek ellenére is teljes életet él, presbiterként van jelen, és így tevékenykedik gyülekezetében. Az estét közös áhítat zárta. Ezután már csak a zsíros kenyér parti következett. A lelki feltöltődés mellett gyalogtúrákon is részt vettünk, melyeken új élményekkel gazdagodtunk. Nekem a Tengerszemhez vezető túra tetszett.

A hét során sok új éneket tanultunk és számos új barátot szereztünk, reméljük jövőre is megrendezésre kerül ez a tábor és találkozhatunk.

Nagy-Szalontay Zsófia

Pedagógus Bibliakör

Pedagógus bibliakör

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben: ott vagyok közöttük. (Máté 18,20)

Nem könnyű ma pedagógusnak lenni! A munkahelyi elvárások és szakmai kihívások leterhelnek bennünket. Sokszor mindenhol keressük a felüdülést, megértést, útmutatást, csak ott nem, ahonnan meg is kaphatnánk. Ezért nagy lelkesedéssel fogadtuk 2018. márciusában Fazakas Ferenc Sándor Tiszteletes Úr bejelentését, hogy gyülekezetünkben Pedagógus Bibliakör indul a városunkban lakó óvodapedagógusok és tanárok részére. Miden hónap 3. hétfőjén, 8-10 fővel rendszeresen találkoztunk a gyülekezeti teremben. Tiszteletes Úr kezdő áhítata, imádsága után az „Áld, lelkem Istened!” c. énekeskönyvből közkívánatra választottunk énekeket, melyeket Fazakas Eszter Református Iskolánk lelkésznője zongorán kísért, áldott hangjával lelkeket ébresztett fel.

Témáink voltak: Létezik-e számomra Isten? Mikor és hogyan találkoztam az első Isteni élménnyel? A hétköznapokban hogyan tudom a hitemet közvetíteni, átadni? Kicsoda nekem Jézus?

A résztvevők többsége őszinte szívvel mesélte el Istenhez fűződő kapcsolatát, tapasztalatát. A felmerülő hitbéli kérdéseinkre mindhárom lelkészünktől (Németh Nikoletta lelkipásztor is körünkben ült), igével alátámasztva, megerősítő, útmutató válaszokat kaptunk. Az interaktív játékok még színesebbé tették alkalmainkat. Véleményem, hogy a Szentlélek köztünk volt, hiszen egy új közösségben olyanok is el merték mondani a legmélyebb, legbensőbb Isteni élményeiket, akik eddig nem tudtak megnyílni, imádkozni mások előtt. Köszönjük, hogy a mindennapi nehézségek, próbák közepette feltöltődhettünk!

Reménységünk szerint ősztől a Bibliakörünk létszámában is gyarapodni fog és lelkiekben is gazdagodni! Isten áldását kívánom Mindnyájunkra, krisztusi szeretettel a következő igével: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! (Jakab 1,2)

Dr. Báthori Gáborné Irénke

 

Bemutatkozik Fábián Eszter

Fábián Eszter vagyok a Nyírbátori Gyülekezet gyakornoka. De ez csak a munkám. Az, hogy ki vagyok egy elég nehéz kérdés. Milyen ember vagyok? Erről Pintér Béla Ki vagyok én c. száma jut az eszembe. Az vagyok… Az vagyok, aki szeret élni. Erőteljes, dinamikus, általában mosolygós. Az vagyok, aki teljes erőbedobással él. Az, aki pont annyira lelkesen éli meg az örömteli pillanatokat, mint amennyire le tudja törni a nehézség. Az vagyok, aki kihasználja a lehetőséget, mindenbe bedobja magát, mindent elvállal, sokszor túlvállal. Szeretem kimaxolni a lehetőségeket. Pont annyira vetem bele magam a munkába, mint a pihenésbe. Az vagyok, aki szeret rácsodálkozni a világra, aki szeret rácsodálkozni az emberekre és szeret rácsodálkozni az Istenre. Az vagyok, aki nem szégyell Istennel vitázni. ha szükségét látja. Az vagyok, aki nem sajnálja az időt ugyanennek az Istennek a dicsőítésére sem. Az vagyok, aki a hitét legjobban a közösségben és az éneklésben tudja megélni és átélni. Nem szeretek egyedül lenni, de nagyon szeretem a jó beszélgetéseket. Az vagyok, aki dolgozik, tanul, olvas, takarít, pihen. És teszi mindezt úgy, hogy egy perc se teljen el úgy, hogy azt ne élte volna meg és élvezte volna. Mindeközben pedig próbálok hálás lenni ezért az időért.

Ez vagyok én körülbelül. De ha valaki szeretne még jobban megismerni, akkor tudnia kell, hogy szeretem a teát és egy jó tejes kávéra is mindig kapható vagyok!

Nőszövetségi kirándulás Szatmárban és Beregben

2018. június 23-án (szombaton) Nőszövetségünk autóbuszos kirándulást szervezett Magyarország legészakkeletibb, történelmi emlékhelyekben gazdag vidékére: a haza nagyjainak Móricz és Kölcsey szülő- és sírhelyére.

Nagy örömünkre nem esett az eső. Ugyanis az indulás előtt két napig zuhogott. Kegyes volt hozzánk a jó Isten, mert borongós volt ugyan, de nem kellett esőkabát.

Fehérgyarmat – Penyige – Kölcse – Botpalád – Tiszacsécse –Szatmárcseke – Túristvándi – Nagyar – Csaroda – Tákos útvonalra mentünk, a Túr és a Tisza folyók Partján.

Fehérgyarmaton szeretettel mutattam meg kedvenc Deák Ferenc (régen Zalka Máté) gimnáziumomat.

Penyigén a Lekvárda volt az első megállónk. A tiszta, igényes, felújított konyhában régi használati tárgyakkal (kredenc, karosláda, horgolt függöny) találkozhattunk. Pedáns rendben sorakoztak a házi lekvárok, befőttek a polcokon. Kőrösiné (volt polgármester asszony) kedvesen fogadott bennünket és újra elénk hozta nagymamáink, anyáink korát, a mi gyerekkorunkat. Hálás szívvel megköszöntük tartalmas előadását.

Kölcsén egy kedves ismerős Tiszteletes Úr, Gyöngyössy Szabolcs várt minket. A templomban ásatások, feltárások folynak, de szenvedélyes beszéde után lelkesen énekeltük el a 42. zsoltárt: „Mint a szép híves patakra…” Orgonán kísért bennünket a mi Tiszteletes Asszonyunk, Fazakas Eszter. Köszönet érte.

Igen rázós úton érkeztünk meg Botpaládra, a Református templomba. Itt a régi padok között konfirmáltam, itt jártam vasárnapi istentiszteletre. Elérzékenyülve köszöntem meg kedves csapatunknak, hogy elkísértek ide. Hálásan köszönöm Tiszteletes Úrnak, Fazakas Ferencnek az igeolvasást és imát.

Majd visszafordultunk Tiszacsécsére. Itt a Móricz-házat szerettük volna megnézni, ami sajnos nem sikerült. A régi szalmás tetőt most újítják fel, ezért nem látogatható.

Pár kilométer után már Szatmárcsekén voltunk a kopjafás temetőben. Kölcsey Ferenc síremlékénél fegyelmezetten állva énekeltük a Himnuszt, Nemzeti Imánkat. Mire visszasétáltunk a rendezett, virágos utcán, már elharangozták a delet. Itt volt az ebéd ideje. A Szatmár Fogadóban tengerikásás (itt: málékásás) töltött káposztát ebédeltünk.

Tovább folytatva utunkat a Túristvándi Vizimalom következett. Itt az üzemeltető, Pogány Károly készségesen mutatta be a többszáz éves régi kincset. Beindította a hatalmas kerekeket, a forgó lapátokkal, amit a Túr vize hajt. Szekerekben hozták ide a búzát a szatmári parasztemberek őrlésre.

Nagyaron a Luby-kastély színpompás Rózsakertjében gyönyörködtünk. Sétáltunk a különféle színű és különféle nagyságú rózsák között. A gyermekek a játszóparknak örültek a legjobban.

Hazafelé jövet két kedves ki templomba: a csarodai és a tákosi műemlék templomba látogattunk el. Az ódon, kézzel faragott padokba beülve hallgattuk templomgondnokaik lelkes, régmúltat idéző előadását. Visszamentünk ismét a múltba, az egyszerűségbe, a tisztaságba. Sétálva mentünk a buszhoz a rendezett, virágos utcákon.

Ajándékot is választhattunk, vásárolhattunk a beregi szőttesekből.

Egy szép nap után, a nagyszerű csapattal fáradtan, de lelkileg feltöltődve mentünk haza.

 „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” (Zsolt. 103:2)

Szabó Béláné

Nyírbátori Bethlen Kata Református Nőszövetség elnöke

Nőszövetségi konferencia Debrecenben

 „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen.” (1Thesz 5,23)

A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövet-ség 2018. június 29-én a Debreceni Nagytemplomban Egyházkerületi Konferenciát tartott, a Kárpát-medencei nőszövetségek és gyülekezetek tagjai számára. A konferencián a nyírbátori Bethlen Kata Református Nőszövetség néhány tagja is részt vett.

A 10 órakor kezdődő istentiszteleten Dr. Fekete Károly püspök úr szolgált, aki prédikációjában a testvérek iránti szeretet, és a megbocsátás fontosságát hangsúlyozta.

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6,14-15)

Az istentisztelet után Dr. Gaál Botondné dr. Czeglédi Mária, a TRENSZ elnöke megnyitotta a konferenciát és köszöntötte a résztvevőket. Ezután Dr. Komlósi Piroska szakpszichológus nagyon elgondolkodtató, tanulságos előadása következett a családi konfliktusok kezeléséről.

Nagy Zita – a „Reformáció gyermekei nagykövete” – Az Istentől elfogadott család életünk gazdagsága című előadásában arra buzdította a fiatal gyülekezeti tagokat, hogy szüljenek gyermekeket. A nagycsalád előnyeiről, a testvérek egymás iránti szeretetéről beszélt, hiszen akinek van testvére, az sohasem lesz egyedül. „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127,3)

A bizonyságtétel után Dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi lelkész bemutatta az egyházmegyei összekötőket, ezt követően Gilicze Andrásné titkár köszöntötte az évfordulósokat. A nyírbátori nőszövetség az idén 25 éves évfordulóját ünnepli. Ez alkalomból emléklapot kaptunk, melynek átadásakor Isten áldását kérték további munkánkra.

A konferenciát színesítette kulturális programként a debreceni Pendely énekegyüttes tagja, Balogh Anna által előadott népdalcsokor. A záró áhítatot Dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi lelkésznő tartotta. Örömmel vettük tudomásul, hogy az összegyűlt perselypénzt a dél-indiai testvéreink iskoláinak, internátusainak támogatására ajánlottuk fel.

Hálás szívvel köszönjük a szervezők és segítőik munkáját, és a kedves vendéglátást!

Bákonyi Sándorné

A hősökre emlékeztünk

Május utolsó vasárnapján hősök napi megemlékezéssel egybekötött ünnepi istentiszteleten vettek részt a Báthory Anna Református Általános Iskola tanulói. Az istentisztelet első részében az igehirdetés alkalmával Fazakas Eszter iskolalelkész az ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan bibliai hősökről beszélt és azokról a hétköznapi emberekről, akik a mindennapokban hajtanak végre figyelemreméltó tetteket sokszor nehéz körülmények között is. Ezt követően az első és az ötödik osztályosok szolgáltak színvonalas műsorukkal.

Május utolsó vasárnapja 1917 óta a magyar hősök emléknapja. Ekkor mondták ki először, hogy az első világháború hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni. A jeles nap azonban a történelem viharaiban évtizedekre a feledés homályába merült, majd 2001-ben a magyar országgyűlés újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította. Ezen a napon fejet hajtunk az I. és II. világháború hősi halottainak, katonai és polgári áldozatainak emléke és mindazok előtt, akik a magyarság ezer esztendeje alatt fegyverrel vagy fegyvertelenül vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért, nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért és fennmaradásáért.

Az istentisztelet második része a Nyírbátori Koncertfúvós Zenekar bevonulásával vette kezdetét, majd az emlékünnepség nyitányaként a Báthory Anna Református Általános Iskola tanulóinak előadásában egy szép népdalt hallhattunk.

Ezt követően dr. Báthori Gábor hadtörténész ünnepi beszédében történelmi áttekintést nyújtott a jeles alkalomról, a két világháború hősies küzdelmeiről, amelyben magyar katonák ezrei vesztették életüket. Beszédében elmondta, hogy városunk, Nyírbátor is adott hősöket az országnak. A református templomunk padsoraiba vésett nevek és évszámok közül sok arról tanúskodik, hogy a frontra induló katonáink még utoljára eljöttek a templomba az istentiszteletre, és közülük sokan soha nem térhettek haza a családjukhoz, szeretteikhez, mert életüket áldozták a hazájukért.

Az ünnepség további részében a Nyírbátori Koncertfúvós Zenekar előadásában hallhattunk néhány az ünnep előtt tisztelgő zeneművet. A zenekar művészeti vezetője Fazekas Mihály.

A világháborúkban elesett katonákról költőink is megemlékeztek. Babits Mihály: A fiatal katona című versét Nagy Zsófia 7. c osztályos tanuló tolmácsolásában hallhattuk.     

Az ünnepség záróakkordjaként az emlékezés koszorúját helyezte el a nyírbátori hősök emlékművénél nagytiszt

eletű Fazakas Ferenc Sándor lelkipásztor, dr. Báthori Gábor főgondnok, Sivadóné Cselenyák Dóra, a Báthory Anna Református Általános Iskola igazgatónője, Győrfiné Nagyhaju Katalin és Barna Gábor igazgatóhelyettesek.

Immár második alkalommal tisztelegtünk városunkban a hősök előtt és megemlékezésünkkel szeretnénk hagyományt teremteni.

Schlosserné Csernai Éva

magyar-német-dráma szakos tanár

Csendesnap Debrecenben

„A feltámadott Jézus Krisztus, aki miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (Péter első levele 3,21-22.)                           Áldozócsütörtök ősi magyar szó, amely arra utal, hogy régen e napon volt a gyermekek első úrvacsorája, „áldozása”, a húsvéti ünnepkör záró alkalma – Jézus mennybemenetelének ünnepe.

A Báthory Anna Református Általános Iskolában már hagyománnyá vált, hogy áldozócsütörtökön a diákok, pedagógusok és az iskola összes dolgozója vonatra száll, és elutazik Debrecenbe. Az utazás célja, hogy az ország legnagyobb református templomában, a történelmileg is híres Debreceni Nagytemplomban ünnepi Istentiszteleten vegyünk részt.

Az Istentisztelet előtt gazdag programokat szervezett az iskola vezetése, amelyből korcsoportok szerint lehetett választani. A felső tagozatos gyerekek ellátogathattak a Szabó Magda Emlékházhoz és a híres debreceni Református Kollégiumhoz, az alsó tagozatosok a Déry Múzeum állandó kiállítását tekinthették meg. Ezek közül lehetőség nyílt az Egyiptomi gyűjtemény, a Szamuráj udvarház, „A csillagos ég lakói” – régészeti tárlat, a fegyvertörténeti tárlat, Régi képtár festményeinek és a Déry emlékterem megtekintésére. Láthattuk a Munkácsy-trilógiát, ami a múzeum leghíresebb kiállítása.

Ezután kezdődött az ünnepi Istentisztelet, melyen Fazakas Eszter iskolalelkész szolgált. Igehirdetésének üzenete:

minden úgy történt, ahogy Isten kijelentette. Így mi is bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei valóra válnak.

Felemelő érzés volt, hogy csupán a mi iskolánk tanulói töltötték be a padokat, Istent dicsőítő énekünk pedig ezt a csodálatos templomot.

Az igehirdetés után nagy érdeklődés közepette nézhettük meg a nagytemplom eredetét, történetét bemutató filmet.

Fakultatív programok biztosították a szabadidő hasznos eltöltését, pl. bibliai makett- és festménykiállítás, padlástér, panorámajárda, a nyugati torony és a Rákóczi harang megtekintése. Jutott idő városnézésre, fagylaltozásra, villamossal a Nagyerdőre utazni, szabadtéri játékokon részt venni.

Eme tartalmas nap után kissé fáradtan, de számtalan élménnyel gazdagabban, emelkedett lélekkel tértünk haza.

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20.)

                                                   

Csoba Lászlóné és Sándorné Seres Beáta

tanítónők