Tag Archive for: gyülekezet

Az advent és a karácsony a keresztyénség egyik legszebb, a családoknak pedig egyértelműen a legmeghittebb ünnepe. Minek az ünnepére készülünk adventben? Minek az ünnepe a karácsony? Sokféle válasz hangozhat el: a családé, az ajándékozásé… Valaki határozottan állíthatja: a szereteté. De nem akármilyen szereteté!

A karácsony ünnepének magyar neve a latin carnatio (olv. karnáció) szóból ered, ami testté lételt (megtestesülést) jelent. A karácsony tehát az Úr testben való megjelenésének ünnepe, megemlékezés arról, hogy Isten megjelent a földön és velünk van.

A Biblia szerint Jézus testet öltésében Isten irántunk való szeretete lett nyilvánvalóvá. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn. 4.9). Az emberré lett Jézus Krisztusban nyúlt utánunk Isten, hogy kimentsen a halál állapotából, ahova bűneink miatt kerültünk. Azt akarja, hogy éljünk – a szó többféle, gazdag értelmében. Ezért született, és ezért halt meg Jézus.

Karácsony célját így fogalmazta meg maga Jézus: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16) Isten az első karácsonykor megajándékozta a világot önmagával! Az isteni Szeretet egy betlehemi jászol-bölcsőben testet öltött.

Aki valóban hisz Őbenne, az csodálkozva tapasztalja, hogy ugyanolyan szeretettel tud szeretni másokat, mint amilyennel Isten szerette és szereti őt. „Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm. 5,5)

Isten szeretetének a célja egyrészt az, hogy minket kimentsen a halálból, másrészt az, hogy átáradjon rajtunk keresztül másokra. Hogy miután minket újjáteremtett, használjon bennünket mások javára. Hogy legyünk az Ő szeretetének hordozói.

Emlékeztessen minket minden ajándék, amit kapunk, Isten karácsonyi ajándékára! Legyen minden ajándék mögött, amit adunk, az ezért való hálánk és szeretetünk! Ragadjuk meg igaz hittel, vagy becsüljük még jobban Isten ajándékát, Jézust, s mindazt, amit Ő nekünk akar adni. Jó lenne, ha az ünnepnapok alatt nem lenne olyan zsúfolt programunk, mint az ünnepek előtti időben. Jó lenne, ha tudatosan szánnánk időt a család tagjaival való őszinte, vidám beszélgetésre. S jó lenne, ha magunk is megállnánk csendben a mi Urunk előtt, s számba vennénk: milyen ajándékokat kaptunk már tőle, s miket kínál még nekünk. Ez tenné igazán gazdaggá a karácsonyunkat, s utána a hétköznapokat is – egész életünket.

Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebben az adventi időszakban és élete minden napján tapasztalja meg egészen személyesen, mit jelent Isten szeretetének a melegében más emberré lenni, és milyen nagy öröm személyválogatás nélkül szeretni másokat – Isten mentő és gyógyító szeretetével.  Legyen mindnyájunk szívből jövő imádsága az ének:

Nem vagyok más, csak üres edény,
Tölts meg hát Lelkeddel engem,
Igédnek áldott szent ereje
Hadd munkálkodjék már bennem.
Rajtam keresztül áradj, Uram,
Ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív
Békéjét Benned meglelje!

Ezzel az imádsággal kívánok lelkésztársaim és a presbitérium nevében is Istentől megáldott karácsonyt és újévet gyülekezetünk minden tagjának és minden olvasónknak!

Fazakas Ferenc Sándor

lelkipásztor