Új esztendői köszöntés
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! … Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok könyve 90. rész, 1-2. 12.)
A sokszor – főként temetések alkalmával – énekelt 90. zsoltár versei alapján elgondolkodhatunk a zsoltáros vallomásán: Isten volt a hajlékuk és menedékük nemzedékről nemzedékre. Ilyenkor év végéhez közeledve visszatekintünk a lassan elmúló esztendőre, felidézzük az év átélt eseményeit és ezzel együtt talán megfogalmazódnak bennünk tervek, célok, elvárások a jövőt illetően.
Úgy érezhetjük, hogy olyan az idő, mint egy vég nélküli mederben rohanó folyó, melynek partján ott áll az ember, aki e folyamnak sem az elejét, forrását, sem pedig a végpontját, megérkezését nem látja. Néha úgy tűnik, mintha ez az időfolyam csodálatos módon egy pillanatra mégis megállna, hogy az ember számot vessen tegnapjával és reménylett holnapjával.
A mindennapok embere és népe sajnos sokszor csak akkor fordult és fordul az igazi menedék, azaz Isten felé, amikor már minden emberi lehetőség és alkalom semmivé lett, s már csak ez az Isten az, aki várja oltalom nélkül maradt gyermekeit.
Ha valamit át kell mentenünk a múló időben a jövendő napjaira és a következő nemzedék számára, akkor ezt a vallástételt mindenképpen: Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Mert minden más földi oltalom és menedék csak olyan, mint az ember: mulandó, de Isten: Isten, azaz Aki Úr mindenek fölött.
Amennyiben valóban tovább akarunk lépni az Isten által rendelt holnap felé, komolyan kell venni a 90. zsoltár 12. versének könyörgését: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Ha a ma nyelvére kívánjuk lefordítani e mennyei igényt, akkor azt talán így mondhatjuk el az idő sodrában élő gyülekezet és ember számára: Urunk! Gyakoroltasd be velünk, hogy megvizsgáljuk és apró részeire szedjük mindennapjaink dolgait, amit teszünk, s amik velünk történtek, hogy szerinted való bölcs szívhez jussunk!
Milyen az Isten szerint való és elvárt bölcs emberi szív? Olyan – tudjuk meg Isten Igéjéből –, amelyik minden tettében, gondolatában az ő Urához méri dolgait!
Milyen sok emberi pótlékot kipróbálunk, hogy dolgainkat mederbe tereljük. A mindennapok emberi eseményei fájdalmasan arról tanúskodnak, hogy sokszor a legkisebb dolgainkat sem tudjuk megbízhatóan elrendezni, s a világ nagy, emésztő dolgait pedig éppenséggel nem!
Bonyolult az életünk, s esetleg azt mondjuk, bonyolult ehhez az Úrhoz való igazodásunk is.
Mi az Isten mértéke? – kérdezhetünk tovább, pontosítva: Ki az Isten általunk követhető mértéke? A teremtés Ura kétezer éve már ideadta az ember számára, úgy hívják: Úr Jézus Krisztus! Ő az a bizonyos összekötő mennyei kapocs, aki Szentlelke által a teremtő Úrral egybekapcsol bennünket, hogy irányítsa gondolatainkat, fogja kezünket és igazgassa lépteinket – különösen elbizonytalanodásunk idején.
Nekünk is ezt kell tennünk az új esztendő napjaiban: vallást tenni a minket menedékkel ellátó kegyelmes Istenről, és naponként kérni könyörgéseinkben, hogy bölcs, helyesen cselekevő szívvel ajándékozza meg Benne bízó gyermekeit és Anyaszentegyházát.
Fazakas Ferenc Sándor
lelkipásztor
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen.” (1Thesz 5,23)
Május utolsó vasárnapján hősök napi megemlékezéssel egybekötött ünnepi istentiszteleten vettek részt a Báthory Anna Református Általános Iskola tanulói. Az istentisztelet első részében az igehirdetés alkalmával Fazakas Eszter iskolalelkész az ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan bibliai hősökről beszélt és azokról a hétköznapi emberekről, akik a mindennapokban hajtanak végre figyelemreméltó tetteket sokszor nehéz körülmények között is. Ezt követően az első és az ötödik osztályosok szolgáltak színvonalas műsorukkal.
függetlenségéért és fennmaradásáért.
Áldozócsütörtök ősi magyar szó, amely arra utal, hogy régen e napon volt a gyermekek első úrvacsorája, „áldozása”, a húsvéti ünnepkör záró alkalma – Jézus mennybemenetelének ünnepe.
minden úgy történt, ahogy Isten kijelentette. Így mi is bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei valóra válnak.
séges út alatti csermelynek köszönhetően. Viszont ez a kisebb patak, a csobogásával fantasztikus hangulatot adott utunknak. Visszafele megálltunk egy vízesésnél, ami közvetlenül a Sebes-Körös mellett van. Káprázatos volt a kilátás, és miközben fotózkodtunk egy kajakos csapattal is találkoztunk.
t még megnéztük a helyi víztározót. Szép látvány volt, bár egy kisebb nehézséget okozott az árkon való átjutás.
odik alkalommal került sor az Ifjúsági Istentisztelet megrendezésére a Nyírbátori Református Gyülekezeti Teremben. Az Istentisztelet „Véletlenül VAGY Teremtve?” címmel lett hirdetve az az előtti hetekben. A címet részletesebben az esemény főelőadója Fazakas Eszter nagytiszteletű asszony fejtette ki nekünk bővebben. A kérdést kétféle képpen értelmezhetjük méghozzá, hogy mi, emberek véletlenül vagyunk-e teremtve vagy pedig bármi a Földön véletlenül jött létre vagy Isten által teremtve lett. A bemutató során Charles Darwinról angol természettudósról és evolúciós elméletéről is hallottunk és annak megcáfolásáról. Nem véletlenül jött létre a világ és nem véletlenül, csak úgy céltalanul lettünk mindannyian ilyen egyedinek teremtve. Istennek terve van velünk, terve van a világgal. Nem tudhatjuk, hogy mit akar tőlünk Isten, de valamit biztosan. Nem kell extrém dolgokra gondolnunk. Hisszük, hogy Isten minden embert arra hív, amire alkalmassá teszi. Az is egészen biztos, hogy Ő szelíden hívogatni fog minket a szolgálatába.
2018 január negyedik hetében Ökumenikus Imahét keretében imádkoztunk a keresztyének egységéért a baptista imaházban, a görög- és római katolikus templomban, valamint a református gyülekezeti teremben. Az alkalmakon az irgalmasságról szolgáltak a lelkipásztorok. Az énekkar minden este új énekekkel szolgált hangszeres kísérettel, valamint vezette az imaheti közös éneket.