Helyszínváltozás

Szeretettel értesítjük a Testvéreket, hogy a megszokottakhoz híven január elsejétől két hónapig az istentiszteletek a hideg miatt nem a templomban, hanem a fűtött gyülekezeti teremben lesznek megtartva.

Ennek okán a december 31-i, óévi istentisztelet még a templomban lesz, majd az újévi, januári 1-i istentisztelet már a gyülekezeti  teremben lesz megtartva.

Mindezek alól kivételt képez a január 13-i istentisztelet, melyen Főtiszteletű dr. Fekete Károly Püspök fog közöttünk szolgálni, mely alkalmat a templomban tartunk.

Szeretettel hívunk és várunk továbbra is mindenkit!

Istentől áldott békés, boldog, hitben gazdag új évet kívánunk!

Új esztendői köszöntés

 „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! … Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok könyve 90. rész, 1-2. 12.)

A sokszor – főként temetések alkalmával – énekelt 90. zsoltár versei alapján elgondolkodhatunk a zsoltáros vallomásán: Isten volt a hajlékuk és menedékük nemzedékről nemzedékre. Ilyenkor év végéhez közeledve visszatekintünk a lassan elmúló esztendőre, felidézzük az év átélt eseményeit és  ezzel együtt talán megfogalmazódnak bennünk tervek, célok, elvárások a jövőt illetően.

Úgy érezhetjük, hogy olyan az idő, mint egy vég nélküli mederben rohanó folyó, melynek partján ott áll az ember, aki e folyamnak sem az elejét, forrását, sem pedig a végpontját, megérkezését nem látja. Néha úgy tűnik, mintha ez az időfolyam csodálatos módon egy pillanatra mégis megállna, hogy az ember számot vessen tegnapjával és reménylett holnapjával.

A mindennapok embere és népe sajnos sokszor csak akkor fordult és fordul az igazi menedék, azaz Isten felé, amikor már minden emberi lehetőség és alkalom semmivé lett, s már csak ez az Isten az, aki várja oltalom nélkül maradt gyermekeit.

Ha valamit át kell mentenünk a múló időben a jövendő napjaira és a következő nemzedék számára,  akkor ezt a vallástételt mindenképpen: Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Mert minden más földi oltalom és menedék csak olyan, mint az ember: mulandó, de Isten: Isten, azaz Aki Úr mindenek fölött.

Amennyiben valóban tovább akarunk lépni az Isten által rendelt holnap felé, komolyan kell venni a 90. zsoltár 12. versének könyörgését: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Ha a ma nyelvére kívánjuk lefordítani e mennyei igényt, akkor azt talán így mondhatjuk el az idő sodrában élő gyülekezet és ember számára: Urunk! Gyakoroltasd be velünk, hogy megvizsgáljuk és apró részeire szedjük mindennapjaink dolgait, amit teszünk, s amik velünk történtek, hogy szerinted való bölcs szívhez jussunk!

Milyen az Isten szerint való és elvárt bölcs emberi szív? Olyan – tudjuk meg Isten Igéjéből –, amelyik minden tettében, gondolatában az ő Urához méri dolgait!

Milyen sok emberi pótlékot kipróbálunk, hogy dolgainkat mederbe tereljük. A mindennapok emberi eseményei fájdalmasan arról tanúskodnak, hogy sokszor a legkisebb dolgainkat sem tudjuk megbízhatóan elrendezni, s a világ nagy, emésztő dolgait pedig éppenséggel nem!

Bonyolult az életünk, s esetleg azt mondjuk, bonyolult ehhez az Úrhoz való igazodásunk is.

Mi az Isten mértéke? – kérdezhetünk tovább, pontosítva: Ki az Isten általunk követhető mértéke? A teremtés Ura kétezer éve már ideadta az ember számára, úgy hívják: Úr Jézus Krisztus! Ő az a bizonyos összekötő mennyei kapocs, aki Szentlelke által a teremtő Úrral egybekapcsol bennünket, hogy irányítsa gondolatainkat, fogja kezünket és igazgassa lépteinket – különösen elbizonytalanodásunk idején.

Nekünk is ezt kell tennünk az új esztendő napjaiban: vallást tenni a minket menedékkel ellátó kegyelmes Istenről, és naponként kérni könyörgéseinkben, hogy bölcs, helyesen cselekevő szívvel ajándékozza meg Benne bízó gyermekeit és Anyaszentegyházát.

Fazakas Ferenc Sándor

lelkipásztor

Élsportoló a Refiben

A Báthory Anna Református Általános Iskolánkban nemcsak tanulmányi, de sportteljesítményekben is kimagasló eredményeket érnek el tanulóink. Közülük is kiemelkedik Csoba Adrienn, 8. osztályos tanuló, országos bajnok, akivel  a sportolói életéről, az úszás iránti szenvedélyéről Győrfiné Nagyhaju Katalin, igazgatóhelyettesünk beszélgetett.

 

Ünnepi alkalmaink

Szeretettel hívjuk és várjuk a Testvéreket az ünnep alatt is alkalmainkra:

Dec.17-23. 17 óra – Bűnbánati alkalom

Dec. 23. 10 óra – Advent 4. vasárnapi istentisztelet

Dec. 24. 17 óra – Szentesti istentisztelet

Dec. 25. 10 óra – Karácsony 1. napi (úrvacsorás) istentisztelet

17 óra – Karácsony 1. napi istentisztelet

Dec. 26. 10 óra – Karácsony 2. napi istentisztelet

17 óra – Karácsony 2.napi istentisztelet

Dec. 28. 16 óra – Játékmaraton

Dec. 30. 10 óra – Istentisztelet

17 óra – Filmklub

Dec. 31. 17 óra – Óévi istentisztelet

Jan. 1. 10 óra – Újévi istentisztelet

 

Az ünnepek miatt a hivatali idő is változik:

Dec. 24 – 26. – Zárva

Dec. 27. – 9-12 óra

Dec. 28. – 9-12 óra

Dec. 31. – 9-12 és 13-16 óra

Jan. 2.- Zárva

 

 

Ünnepi gondolatok

Az advent és a karácsony a keresztyénség egyik legszebb, a családoknak pedig egyértelműen a legmeghittebb ünnepe. Minek az ünnepére készülünk adventben? Minek az ünnepe a karácsony? Sokféle válasz hangozhat el: a családé, az ajándékozásé… Valaki határozottan állíthatja: a szereteté. De nem akármilyen szereteté!

A karácsony ünnepének magyar neve a latin carnatio (olv. karnáció) szóból ered, ami testté lételt (megtestesülést) jelent. A karácsony tehát az Úr testben való megjelenésének ünnepe, megemlékezés arról, hogy Isten megjelent a földön és velünk van.

A Biblia szerint Jézus testet öltésében Isten irántunk való szeretete lett nyilvánvalóvá. “Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn. 4.9). Az emberré lett Jézus Krisztusban nyúlt utánunk Isten, hogy kimentsen a halál állapotából, ahova bűneink miatt kerültünk. Azt akarja, hogy éljünk – a szó többféle, gazdag értelmében. Ezért született, és ezért halt meg Jézus.

Karácsony célját így fogalmazta meg maga Jézus: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16) Isten az első karácsonykor megajándékozta a világot önmagával! Az isteni Szeretet egy betlehemi jászol-bölcsőben testet öltött.

Aki valóban hisz Őbenne, az csodálkozva tapasztalja, hogy ugyanolyan szeretettel tud szeretni másokat, mint amilyennel Isten szerette és szereti őt. “Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm. 5,5)

Isten szeretetének a célja egyrészt az, hogy minket kimentsen a halálból, másrészt az, hogy átáradjon rajtunk keresztül másokra. Hogy miután minket újjáteremtett, használjon bennünket mások javára. Hogy legyünk az Ő szeretetének hordozói.

Emlékeztessen minket minden ajándék, amit kapunk, Isten karácsonyi ajándékára! Legyen minden ajándék mögött, amit adunk, az ezért való hálánk és szeretetünk! Ragadjuk meg igaz hittel, vagy becsüljük még jobban Isten ajándékát, Jézust, s mindazt, amit Ő nekünk akar adni. Jó lenne, ha az ünnepnapok alatt nem lenne olyan zsúfolt programunk, mint az ünnepek előtti időben. Jó lenne, ha tudatosan szánnánk időt a család tagjaival való őszinte, vidám beszélgetésre. S jó lenne, ha magunk is megállnánk csendben a mi Urunk előtt, s számba vennénk: milyen ajándékokat kaptunk már tőle, s miket kínál még nekünk. Ez tenné igazán gazdaggá a karácsonyunkat, s utána a hétköznapokat is – egész életünket.

Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebben az adventi időszakban és élete minden napján tapasztalja meg egészen személyesen, mit jelent Isten szeretetének a melegében más emberré lenni, és milyen nagy öröm személyválogatás nélkül szeretni másokat – Isten mentő és gyógyító szeretetével.  Legyen mindnyájunk szívből jövő imádsága az ének:

 

Nem vagyok más, csak üres edény,
Tölts meg hát Lelkeddel engem,
Igédnek áldott szent ereje
Hadd munkálkodjék már bennem.
Rajtam keresztül áradj, Uram,
Ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív
Békéjét Benned meglelje!

 

Ezzel az imádsággal kívánok lelkésztársaim és a presbitérium nevében is Istentől megáldott karácsonyt és újévet gyülekezetünk minden tagjának és minden olvasónknak!

 

Fazakas Ferenc Sándor

lelkipásztor

 

Áldott ünnepet kíván a Refi

A Báthory Anna Református Általános Iskola az idei éven is egy videóval kedveskedik a gyülekezetnek, szülőknek, és a városnak, melyben mindenkinek Áldott Karácsonyt kívánnak.

Szeretetdoboz 2018-ban is

A Magyarországi Református Szeretetszolgálat (később MRE) az idei évben is meghirdette a Szeretetdoboz adománygyűjtést, gyülekezetünk pedig a megszokottakhoz híven, most is csatlakozott ehhez a nemes ügyhöz.

Hogyan jut el hozzánk a Szeretetdoboz?

A Szeretetdobozokat az egyházközségek kérése az MRE ingyen szállítja ki a kért helyekre, így hozzánk is. Megtalálható a Gyülekezeti Termünknél, vagy a Báthory Anna Református Általános Iskolában.

Mire jó a Szeretetdoboz?

A Szeretetdobozzal minden évben karácsony környékén rászoruló testvéreinket, embertársainkat segítjük meg. Legtöbb esetben családokhoz jut el egy-egy doboz, olyan emberekhez, akik nélkülöznek, betegek, vagy éppen idősek és rászorulnak. Karácsonykor pedig egy-egy ilyen doboz fényt tud hozni, a néha sötétnek tűnő világban.

Hogyan tölthetünk meg szeretettel egy dobozt?

Mindaz az idő, kedvessége és pénz, amelyet arra szán, hogy a dobozt különböző dolgokkal megtöltse, kifejezi mások számára az ön szeretetét.

Mit rakjunk tehát a dobozba?

Tartós élelmiszereket és tisztítószereket, így például: cukor, olaj, konzerv, liszt, kakaó, tea, fűszer, édesség, mosószer, öblítő, fogkrém, gyermek és felnőtt pelenka, sampon, tusfürdő.

Mit csináljunk, ha megtöltöttük a dobozt?

A megtöltött dobozokat egy helyre gyűjtjük, hogy az MRE munkatársai egyszerre tudják elszállítani. Amennyiben megtöltötte a dobozt, kérjük, hogy hozza el a parókiára.

Meddig töltheti meg a szeretetdobozokat?

Az MRE munkatársa várhatóan karácsony előtti héten érkezik a teli dobozokért, hogy karácsonyra már eljusson a rászoruló családokhoz. Megkérjük tehát a kedves testvéreket, hogy legkésőbb 16-án, vasárnapig juttassák vissza hozzánk.

Töltsön meg ön is egy dobozt Szeretettel!

Elindult az újabb tanítási év

A tanév kezdete minden évben az előző időszak lezárását és az új kihívásokat, feladatokat jelenti. A Báthory Anna Református Általános Iskolában tartalmas időszakot, eredményes tanévet zártunk le és lelkesen készülünk az újabb teendőkre. Az előző esztendő kiemelt tanév volt iskolánknak, hiszen a Reformáció 500 éves évfordulója megannyi kiváló kulturális eseményt kínált tanulóinknak. Minőségi programokkal emlékeztünk meg a jubileumi évről. A témahetek „izgalmas utazásra” invitálták iskolánk közösségét. Az év végén pedig a legjobban teljesítő két osztályunk jutalmaként vizsolyi kiránduláson járt, ahol megtekintették a legrégibb fennmaradt és ma is használt teljes, magyar nyelvre  lefordított Bibliát. A nyári szünet ellenére sem zárultak be iskolánk kapui. Több héten át változatos nyári táborokat kínáltunk és szerveztünk tanulóinknak, melynek kivitelezésében dolgozóink tevékenykedtek. Igyekszünk iskolánkat folyamatosan szépíteni, illetve szebb, modernebb környezetet teremteni az idejáró gyermekeknek, hogy egy hangulatos légkörben kezdhessék meg ismét az új tanévet.

Büszkék vagyunk arra, hogy intézményük folyamatosan fejlődik. Megyénkben szinte elsőként vehettük birtokba digitális termünket, melyre sokat alapozunk és a XXI. századi elvárásoknak megfelelően számos módszertani és fejlesztő programot építünk. Tanítványaink és kollégáink örömmel használják a digitális világ gazdag tárházát. Az új módszertani kultúrának is bölcsője lett, ami mozgósítja a kreativitást és a képzeletet. Rendkívül fontos, hogy bármelyik tantárgy jól hasznosíthatja az új lehetőségeket, sőt nem utolsó sorban a gyermekek otthoni számítógép-használatára is kedvező az itt folyó munka, amely nagyobb sikerélményhez juttatja a tanulókat. Ezt a lehetőséget kívánjuk megalapozni és tovább erősíteni az új tanévben is már az 1. osztályosaink körében. Iskolánk két Digitális Okosjátékot vásárolt és a legkisebbek tantermében helyeztünk el. A DIOO egy új, innovatív, magyar képességfejlesztő eszköz. Nem egy klasszikus számítógép.  A pedagógusok munkáját támogatja, másrészt élményt nyújt a gyermekeknek, a szülőknek egyaránt. Számunkra fontos a játszva tanulás és ez játék közben is fejleszt, képességet növel és leköveti a fejlődés különböző fázisait. Így az esetlegesen felmerülő gyengeségeket hamar korrigálni lehet, illetve az is gyorsan kiderül, ha a gyermek valamiben átlagon felül teljesít. Az „OkosJáték” valójában egy olyan érintőképernyős digitális komplex rendszer, amely a gyermekek digitális ismereteit erősíti, széleskörű, versenyképes tudást biztosít.

Az idén 55 kisdiák kezdte meg intézményünkben az első osztályt. Bízom benne, hogy büszke „refis” diákok lesznek és kívánom, hogy érezzék nagyon jól magukat a családias közösségünkben. A legkisebbjeink a Digitális OkosJáték mellett szakköröket is választhatnak, két idegen nyelv (angol és német) közül. A megújult honlapunkat pedig folyamatosan frissítjük és hasznos információkkal segítjük a szülőket és diákjainkat.

Kollégáimmal együtt arra törekszünk, hogy biztos és alkalmazható alapismereteket nyújtsunk tanulóinknak. Magas színvonalon végzett szakmai munkával, a keresztyén értékekkel kiegészítve a képességüknek és igényüknek megfelelő tudást adjunk. Támogatjuk őket abban is, hogy az év folyamán is minél többen érjenek el sikereket tanulmányaikban. Az iskola alapvetően a tanulásról szól, de fontos, hogy élményeket is adjon, hiszen ezek azok, amelyek a növendékeink összetartozását is erősítik.

Sivadóné Cselenyák Dóra

intézményvezető

Bemutatkozik Tomes Attila

Áldás, Békesség, kedves Testvérek!

Tomes Attila a nevem, misszionárius vagyok. Négygyermekes család legkisebb gyermekeként láttam meg a napvilágot a nagy Szovjetunió Nevetlenfalu községében 1977 márciusában. Édesanyám és édesapám mindketten dolgos emberek voltak. Két bátyám és egy nővérem van. Szüleim leánygyermeket vártak. Azt gondolták, hogy így lesz párban a család: apa, anya, két fiú, két lány. De Istennek más terve volt. Erzsébet helyet (így hívtak volna, ha lány lettem volna), megszülettem én és az Attila nevet kaptam. 6 éves koromig nagymamám nevelt, aki imádságában mindig úgy imádkozott értem: „Bárcsak egy kis Sámuel lehetne, aki hallgat az Úr tanácsára”. Nagyon sok mindent köszönhetek neki: olyan neveltetést kaptam tőle, amit nem sokan mondhatnak magukénak. A kommunizmus idejében Kárpátalján nem volt szabad a vallásukat gyakorolni az embereknek. Ők mégis – összefogva idősebb nyugdíjas asszonyokkal -, heti rendszerességgel házankét bibliaórát tartottak. Emlékszem a sötétítő függöny be volt húzva, hogy kintről ne lássák, hogy mi folyik a szobában, halkan énekeltek, de annál nagyobb hittel. Ez a hit rám, gyermekre is már nagy hatással volt.

1991-ben 14 éves voltam, amikor a Szovjetunió széthullott. Ez volt az az időszak, amikor sok templomot, amelyet azelőtt sok-sok évvel bezártak, most ismét megnyitottak. Ebben az évben volt lehetőségem részt venni egy keresztyén ifjúsági táborban, Tiszanagyfaluban. ifj. Zimányi József vezetésével. Egy kérdés volt, ami meghatározta az egész hetet: MI AKADÁLYOZ ABBAN, HOGY ISTENNEK SZOLGÁLJ? Péntek este a záró evangelizáción be kellett ismernem, hogy ÉN saját magam vagyok az akadály, az ÉN bűneim nem engedik, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ott azon az estén Krisztushoz fordultam, letettem bűneimet a kezébe és átadtam életem Krisztusnak, hogy többé ne Én legyek, hanem Ő legyen az életem irányítója. Erre a hétre elkísért bennünket a gyülekezetünk gondnoka is. Nagyon sokat köszönhetek neki a további lelki növekedésemben. Megalakult az ifjúsági csoport, konfirmálhattam, s az iskolai tanítás után együtt dolgozhattam vele, mint asztalos segéd. Ő rengeteg keresztyén könyvet szerzett be Magyarországról, amit céltudatosan nekem is továbbadott olvasni. Majdnem minden könyv misszióról, misszionáriusok életéről szólt. Nagyon sokáig forgott bennem a gondolat: Misszionárius szeretnék lenni és Isten igéjét szeretném hirdetni Afrikában.

1993-ban 16 évesen elveszítettem édesapámat, 59 éves volt. Gyorsan fel kellett nőnöm. Férfivá kellett válnom, segítenem édesanyámnak mindenben.

1994-ben nagy meglepetésemre a Kárpátaljai Református Egyház közösen a Hollandiai Református Egyházzal, Misszionárius Képzőt indított Kárpátalján. Mintha az álmom vált volna valóra, én is jelentkeztem. Istennek egy csodálatos kegyelme volt, hogy én is bekerültem ebbe a képzésbe. Nem Afrika volt az úti cél, hanem a volt Szovjetunió, de nem számított, mert misszionárius lehetek.

Itt ismertem meg feleségemet, Líviát, akivel 3 éven keresztül együtt tanultunk. Úgy gondoltam, hogy nem lehet annál nagyobb ajándék, mint az, ha az embernek a felesége is misszionárius. Ugyanabban a hajóban evezünk, egy a célunk, Isten országát hirdetni. Ezért nem is vártam sokat, 1996-ban megkértem a kezét és még ebben az évben, szeptember 14-én összeházasodtunk.

1997-ben a Missziós képezés befejezése után a Munkácsi Református gyülekezetbe helyeztek minket. Itt született meg legidősebb leányunk, Mirjám.  Egy fél éves szolgálat után az Úr a Romák felé fordította a figyelmemet. Így 1998-ban kezdtem el a cigánymissziót. Gyülekezet alakult, templomot építettünk és Isten kegyelméből 2005-ig szolgálhattam közöttük. Közben még két leánygyermekünk született: Debóra és Lea.

2005-től Isten egy új ajtót nyitott szolgálatunkban. A Kárpátaljai Református Egyház által akkor megvásárolt hatalmas épületben, Csonkapapiban létrejött egy Cigánymissziós Tanulmányi Központ. Benne voltam a cigánymisszió vérkeringésében. Az igazi misszió ekkor indult. Kb. 10 év alatt 15 Roma gyülekezet alakult, óvodákat és elemi iskolákat indítottunk több Istennek hű szolgatárssal együtt.

2017-ig feleségemmel együtt szolgáltunk a Központban, ahol nyári táborokat szerveztünk a gyülekeztek és iskolák gyermekei számára, év közben pedig azoknak a munkatársaknak szerveztünk találkozókat, tovább képzéseket, konferenciákat, akik a gyülekezetben vagy iskolában, óvodában dolgoztak. Nagyon jól éreztük magunkat a szolgálatban. és a gyermekeink is segítettek mindenben. Istennek mégis más terve volt az életünkkel. Úgy alakította a dolgokat, hogy most itt Nyírbátorban szeretne bennünket látni feleségemmel és gyermekeinkkel. Semmi mást nem szeretnénk itt sem, mint Kárpátalján: Megmaradni Isten útján és hirdetni az evangéliumot függetlenül attól, hogy kinek milyen a nemzetisége, vagy milyen a bőre színe.

Isten nem személyválogató, ezért mi sem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el mindenkinek a jó hírt: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16

Ezzel az örömhírrel kívánok a testvéreknek: áldást, békességet.

Tisztelettel:

Tomes Attila

Gitártábor Berekfürdőn

Gitártábor

Augusztus közepén került megrendezésre a Nyírségi Református Egyházmegye Gitártábora, ahova Nyírbátorból 4-en döntöttünk úgy, hogy el akarjuk sajátítani a gitározás alapjait. Izgatottan álltunk a Berekfürdői szállás kapujában hangszereinkkel a kezünkben, mivel ilyen fajta táborban még egyikünk sem vett részt. Felosztottak minket a gitártudásunk szerint csoportokra, és ezekben a csoportokban zajlottak az órák. Egy napunk 1 óra gitártanulásból, játékokkal, délutáni fürdőzéssel, és áhítatokkal telt. Viszont több nap is úgy döntöttünk, hogy délután a táborban maradunk és közösen mélyítjük el az órákon szerzett tudásunkat. Több dalt megtanultunk és közösen énekeltünk, zenéltünk a megye különböző pontjáról érkezett kortársainkkal. Esténként pedig filmet néztünk, tábortűz mellé ültünk, csillagokat néztünk és beszélgettünk. De elsétáltunk egy közeli tóhoz is és a várost is megnézhettük. Utolsó nap „ki mit tud” keretein belül mindenki előadhatott csoportosan vagy egyedül valamilyen produkciót amiknek zöme zenei előadás volt. Este pedig közösen a tűzhöz telepedtünk és elénekeltük a kedvenc dalainkat. Utolsó nap feltöltődve búcsúztunk el a helytől és mindenkitől, akivel barátságot köthettünk és megismerhettünk. Azóta pedig közösen várjuk a jövő évi 10. tábor eljövetelét!

Ladányi-Pára Zsuzsanna