Nőszövetségi kirándulás Szatmárban és Beregben

2018. június 23-án (szombaton) Nőszövetségünk autóbuszos kirándulást szervezett Magyarország legészakkeletibb, történelmi emlékhelyekben gazdag vidékére: a haza nagyjainak Móricz és Kölcsey szülő- és sírhelyére.

Nagy örömünkre nem esett az eső. Ugyanis az indulás előtt két napig zuhogott. Kegyes volt hozzánk a jó Isten, mert borongós volt ugyan, de nem kellett esőkabát.

Fehérgyarmat – Penyige – Kölcse – Botpalád – Tiszacsécse –Szatmárcseke – Túristvándi – Nagyar – Csaroda – Tákos útvonalra mentünk, a Túr és a Tisza folyók Partján.

Fehérgyarmaton szeretettel mutattam meg kedvenc Deák Ferenc (régen Zalka Máté) gimnáziumomat.

Penyigén a Lekvárda volt az első megállónk. A tiszta, igényes, felújított konyhában régi használati tárgyakkal (kredenc, karosláda, horgolt függöny) találkozhattunk. Pedáns rendben sorakoztak a házi lekvárok, befőttek a polcokon. Kőrösiné (volt polgármester asszony) kedvesen fogadott bennünket és újra elénk hozta nagymamáink, anyáink korát, a mi gyerekkorunkat. Hálás szívvel megköszöntük tartalmas előadását.

Kölcsén egy kedves ismerős Tiszteletes Úr, Gyöngyössy Szabolcs várt minket. A templomban ásatások, feltárások folynak, de szenvedélyes beszéde után lelkesen énekeltük el a 42. zsoltárt: „Mint a szép híves patakra…” Orgonán kísért bennünket a mi Tiszteletes Asszonyunk, Fazakas Eszter. Köszönet érte.

Igen rázós úton érkeztünk meg Botpaládra, a Református templomba. Itt a régi padok között konfirmáltam, itt jártam vasárnapi istentiszteletre. Elérzékenyülve köszöntem meg kedves csapatunknak, hogy elkísértek ide. Hálásan köszönöm Tiszteletes Úrnak, Fazakas Ferencnek az igeolvasást és imát.

Majd visszafordultunk Tiszacsécsére. Itt a Móricz-házat szerettük volna megnézni, ami sajnos nem sikerült. A régi szalmás tetőt most újítják fel, ezért nem látogatható.

Pár kilométer után már Szatmárcsekén voltunk a kopjafás temetőben. Kölcsey Ferenc síremlékénél fegyelmezetten állva énekeltük a Himnuszt, Nemzeti Imánkat. Mire visszasétáltunk a rendezett, virágos utcán, már elharangozták a delet. Itt volt az ebéd ideje. A Szatmár Fogadóban tengerikásás (itt: málékásás) töltött káposztát ebédeltünk.

Tovább folytatva utunkat a Túristvándi Vizimalom következett. Itt az üzemeltető, Pogány Károly készségesen mutatta be a többszáz éves régi kincset. Beindította a hatalmas kerekeket, a forgó lapátokkal, amit a Túr vize hajt. Szekerekben hozták ide a búzát a szatmári parasztemberek őrlésre.

Nagyaron a Luby-kastély színpompás Rózsakertjében gyönyörködtünk. Sétáltunk a különféle színű és különféle nagyságú rózsák között. A gyermekek a játszóparknak örültek a legjobban.

Hazafelé jövet két kedves ki templomba: a csarodai és a tákosi műemlék templomba látogattunk el. Az ódon, kézzel faragott padokba beülve hallgattuk templomgondnokaik lelkes, régmúltat idéző előadását. Visszamentünk ismét a múltba, az egyszerűségbe, a tisztaságba. Sétálva mentünk a buszhoz a rendezett, virágos utcákon.

Ajándékot is választhattunk, vásárolhattunk a beregi szőttesekből.

Egy szép nap után, a nagyszerű csapattal fáradtan, de lelkileg feltöltődve mentünk haza.

 „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” (Zsolt. 103:2)

Szabó Béláné

Nyírbátori Bethlen Kata Református Nőszövetség elnöke

0 válaszok

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.