Csendesnap Debrecenben

„A feltámadott Jézus Krisztus, aki miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (Péter első levele 3,21-22.)                           Áldozócsütörtök ősi magyar szó, amely arra utal, hogy régen e napon volt a gyermekek első úrvacsorája, „áldozása”, a húsvéti ünnepkör záró alkalma – Jézus mennybemenetelének ünnepe.

A Báthory Anna Református Általános Iskolában már hagyománnyá vált, hogy áldozócsütörtökön a diákok, pedagógusok és az iskola összes dolgozója vonatra száll, és elutazik Debrecenbe. Az utazás célja, hogy az ország legnagyobb református templomában, a történelmileg is híres Debreceni Nagytemplomban ünnepi Istentiszteleten vegyünk részt.

Az Istentisztelet előtt gazdag programokat szervezett az iskola vezetése, amelyből korcsoportok szerint lehetett választani. A felső tagozatos gyerekek ellátogathattak a Szabó Magda Emlékházhoz és a híres debreceni Református Kollégiumhoz, az alsó tagozatosok a Déry Múzeum állandó kiállítását tekinthették meg. Ezek közül lehetőség nyílt az Egyiptomi gyűjtemény, a Szamuráj udvarház, „A csillagos ég lakói” – régészeti tárlat, a fegyvertörténeti tárlat, Régi képtár festményeinek és a Déry emlékterem megtekintésére. Láthattuk a Munkácsy-trilógiát, ami a múzeum leghíresebb kiállítása.

Ezután kezdődött az ünnepi Istentisztelet, melyen Fazakas Eszter iskolalelkész szolgált. Igehirdetésének üzenete:

minden úgy történt, ahogy Isten kijelentette. Így mi is bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei valóra válnak.

Felemelő érzés volt, hogy csupán a mi iskolánk tanulói töltötték be a padokat, Istent dicsőítő énekünk pedig ezt a csodálatos templomot.

Az igehirdetés után nagy érdeklődés közepette nézhettük meg a nagytemplom eredetét, történetét bemutató filmet.

Fakultatív programok biztosították a szabadidő hasznos eltöltését, pl. bibliai makett- és festménykiállítás, padlástér, panorámajárda, a nyugati torony és a Rákóczi harang megtekintése. Jutott idő városnézésre, fagylaltozásra, villamossal a Nagyerdőre utazni, szabadtéri játékokon részt venni.

Eme tartalmas nap után kissé fáradtan, de számtalan élménnyel gazdagabban, emelkedett lélekkel tértünk haza.

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20.)

                                                   

Csoba Lászlóné és Sándorné Seres Beáta

tanítónők

 

 

 

 

Partiumi kirándulás a hittanosokkal

Május közepén Fazakas Ferenc tiszteletes úr szervezésével és vezetésével két osztályból alkotott ifis csapattal mentünk el Nagyváradra és környékére. Ez egy 2 napos kirándulás volt, de egyben egy lelki feltöltődés is.

Kirándulásunk első állomása a nagyváradi aquaparkba vezetett. Különféle medencéket és csúszdákat tudtunk kipróbálni, közben pedig jól szórakozni. Ezután kicsit kimerültebben, de töretlen lelkesedéssel néztünk szembe egy kisebb hegymászással, hogy feljuthassunk egy közeli barlanghoz. Kicsit nehezünkre esett a felfelé vezető út, de a kilátás és a sziklaodú mesébe illő hangulata minden kellemetlenségért kárpótolt minket. A barlang belsejében minden csúszós volt, a cseppkövek és a mesterséges út alatti csermelynek köszönhetően. Viszont ez a kisebb patak, a csobogásával fantasztikus hangulatot adott utunknak. Visszafele megálltunk egy vízesésnél, ami közvetlenül a Sebes-Körös mellett van. Káprázatos volt a kilátás, és miközben fotózkodtunk egy kajakos csapattal is találkoztunk.

Ezután elmentünk Pusztaújlakra, ahol a helyi ifisekkel együtt sütöttünk, beszélgettünk és ettünk egy kicsit mielőtt elfoglaltuk volna szálláshelyünket. A mezőtelki óvodában és a gyülekezet vendégszobáiban aludtunk.

Nagyon jó hangulat alakult ki és a mezőtelki ifisekkel együtt egy új fajta activity játékot is kipróbálhattunk éjszakába nyúlóan. Külön élmény volt a pusztaújlaki és mezőtelki fiatalokkal megismerkedni.

Miután már mindenki felment a szobákba még sokáig beszélgettünk. Reggel a helyiek finom reggelivel vártak minket, majd beültünk a templomba, egy áhítatra. Ezután mielőtt még hazafele vettük volna az irányt még megnéztük a helyi víztározót. Szép látvány volt, bár egy kisebb nehézséget okozott az árkon való átjutás.

Nagyon jó társaság verődött így össze és több mindent megtudhattunk egymásról, és az ottani ifisekkel jókat tudtunk beszélgetni. Ismét megmutatkozott az, hogy Isten milyen szép dolgokra képes. Isten közelebb hozott minket és új barátokat és szebbnél szebb élményekkel ajándékozott meg mindenkit.

Ladányi-Pára Zsuzsanna és Petró Bence